Ez a vicc még a hetvenes években igaz történet alapján terjedt el különféle változatokban. Az eredeti sztorit én magam hallottam az akkori belügyminiszter, Benkei András szájából. Persze, nem személyesen, hanem egy tévéinterjúban. A történet a következő: Egy új Volgát kapott a Belügyminisztérium és Benkei András elhatározta, hogy a sofőrjével ketten kipróbálják az autót a hetes úton. Az autó meglepően csendes volt, ennek ellenére a sebességmérő már a megengedett legnagyobb sebességet mutatta. -Ez elképesztően jó autó – lelkendezett a sofőr. Az idő nagyon kedvezett a balatoni utazáshoz, hiszen meleg volt, az ég türkizkék, és az út két szélén élénk sárga színnel virágzó repceföldek váltakoztak. -Egyszerűen nem hiszem el-kiáltott fel ismét örömében a sofőr.-Mi a különös?-kérdezte a hátul ülő belügyminiszter.Képzelje el, Benkei elvtárs, valami nagyot alkottak most ezzel a Volgával, mert ilyen nagy sebességnél sem rázkódik az eleje! Na, erre már figyelmes lett Benkei elvtárs, és ő is megállapította, az autó elején kiálló csillogó szarvas /ez volt a Volga jelképe!/mozdulatlan. Ahogy nézte, nézte a szarvast és a sárgálló földeket, valahogy nagyon vezethetnéke támadt. -Figyeljen, Béla, álljon meg, én is kipróbálom ezt az autót! -szólt a sofőrnek. Az meglepődött és ódzkodott volna ettől, de aztán amikor mindezt parancsként értelmezte, átadta a volánt a főnökének. Benkei elvtárs beigazította magának az ülést, majd sebességbe téve a járművet, elindult. Már az első pillanatokban lenyűgözte a száguldás. Ráadásul a hetes út – hétköznap délután lévén- teljesen kihalt volt. A sofőr izgatottan vette észre, hogy a sebességmérő már a kétszázas számot is elhagyta. -Csodálatos, valóban csodálatos ez az autó-szakadt ki a kiáltás Benkei elvtárs szájából is. Ám ekkor a távolban egy nagy tányérsapkás rendőrt pillantottak meg, aki eléggé egyértelműen őket kívánta leállásra bírni. Benkei elvtárs fékezett és a nagy tempóból éppen sikerült neki megállnia. -Na, adja csak ide a jogosítványát, meg a kocsi papírjait, maga száguldó uraság!-kiáltott rá a teljes menetfelszerelésben szolgálatot teljesítő rendőr. Közben előlépett a társa is, aki rögtön körbe járta az autót. Odaért a társához és szigorúan odaszólt neki: igazoltattad azt a másik személyt is, aki a hátsó ülésen ül? -Még nem, komám, és nem tudom, hogy igazoltassam-e-szólalt meg reszkető hangon a rendőr, kezében Benkei elvtárs jogosítványával – mert elképzelni sem merem, ki lehet ő! Ugyanis a belügyminiszter elvtárs a sofőrje!
