Méhviasz
Úgy tűnik, már az ősemberek is ezt az anyagot használták, hiszen már a Lascaux-i barlangban is nyomára bukkantak a régészek. Írásos feljegyzések bizonyítják, hogy a rómaiak adó gyanánt szedték be – nagy szükségük volt a méhviaszra, mert ezzel az anyaggal tették vízhatlanná épített falaikat. A középkorban bevett fizetőeszköz volt… Ahogyan a régmúltban, úgy ma is értékes anyag. Milliónyi méhecske milliónyi munkaórája, milliónyi repült kilométere szolgáltatja azt a viaszt, melyből ma édes illatú, aranyló színű gyertyák készülnek. A méhek a méhviaszt nem gyűjtik, hanem készítik: saját váladékukból, a „hasukon” található mirigyek segítségével. A szorgos kis jószágoknak a lépek gyártásánál van rá szükségük: ebbe gyűjtik a virágport, méhviasz bölcsőben ringatják utódaikat. Biológiailag összetett anyag, mely palmitilsavból, palmitaleátból, hidroxipalmitátból áll többek között. Olvadáspontja, mely a gyertyák készítésekor fontos mutató 62-64 °C, 85 °C fölött már megváltoztatja a színét. A forró alkohol, illetve a szobahőmérsékletű terpentinolaj jól oldja. A méhviaszt nem csak gyertyakészítéskor használják; fontos alapanyaga a kozmetikaiparnak, a gyógyszerészetnek is, fényesítő anyagként is szolgál, az első fonográf hengerek is ebből voltak. A természetben jelen lévő gyógyhatású anyagok közül a méhviasz tartalmazza a legtöbb tartósító vegyületet – nem véletlenül vonják be vele sajtok felületét, hogy konzerválják. A belőle készült gyertyák nem csöpögnek, szemmel alig látható a füstjük, lángjuk pedig jellemzően sárgás, amelyet azonban befolyásol a betakarítás időpontja is.

Faggyú
Nem sikertörténet a gyertyák életében, de hosszú ideig volt a szegényebb emberek egyetlen alternatívája a drága méhviasz gyertyákkal szemben. Állati hulladékból készítették, ami azt jelentette, hogy a marha, a kecske, a birka belsőségeiről lefejtették a faggyút, aztán olvasztották, majd leszűrték. Az állati zsír már eleve büdös volt, de a feldolgozás sokszor csak azután kezdődött el, hogy a rothadás megindult… A faggyúgyertyáról nem sok jót lehetett elmondani: büdös volt, kormolt, rengeteg oxigént használt a környezetéből, és állandóan tisztítani kellett. Régi korokról szóló könyveket olvasgatva egyértelmű, hogy milyen élmény lehetett belépni egy olyan szobába, ahol faggyúgyertya világított…

Paraffin
A paraffin kőolajszármazék, kémiailag telített szénhidrogének keveréke. Tisztítás és finomítás után nyeri el azt a formáját, amelyből gyertyát gyártanak: viaszos tapintású, szilárd anyag, melynek színe fehér, illata pedig nincsen. Könnyen éghető, ezért volt óriási áttörés a gyertyakészítés történetében a felfedezése. Olvadáspontja 47 °C és 64 °C között van. A paraffin vízben nem oldódik, viszont szerves oldószerben könnyen. Sokszor megkérdőjelezik az egészségre és a környezetre gyakorolt hatását a származása miatt, pedig ez az anyag nem ártalmas. Az élelmiszeriparban is használják, mert bár nem emészthető, nem is mérgező. A paraffinról kevésbé tudott, hogy remek neutron-moderátorként szolgál, vagyis a neutron kutatásának elsőrendű anyaga.

Sztearin
Neve a görög ‘faggyú’ szóból származik. Természetes anyag, mely a növényi és állati eredetű zsírokban is megtalálható gliceridek formájában. Jellegzetes szagú, éghető. A sztearin olvadáspontja 74 °C. Fehér, szinte tejszerű gyertyák készülnek belőle. A gyertyakészítő szakemberek legkedveltebb alapanyaga, általában a paraffin különböző arányú keverékével válik alkalmassá a gyertyák készítésére. Alkalmas arra, hogy növelje a gyertyák égési idejét. A sztearin gyertya kevesebb korommal ég, és kevesebb oxigént használ, mint a paraffinból készültek. Alakítása azonban kicsit több tapasztalatot igényel, hiszen anyagi adottságai miatt inkább törik, mint görbül, csak önteni lehet. Kreatív gyertyakészítők izgalmas kísérlete lehet a hideg paraffingyertyát belemártani forró sztearinba. Lendületes, játékos formák kaphatóak így, némi próbálkozással egészen egyedi darabok állíthatóak elő. A gyertyakészítés mellett a sztearin fontos alapanyaga a szappanoknak, de felhasználják a műanyaggyártásban, az élelmiszeriparban és a kozmetikaiparban is.